Anya 2.0.21

  Mint minden hétvégét, a legutóbbit is Enriquééknél töltöttük. Esmeralda is velünk tartott, így öt gyermekkel voltunk megáldva. Ebből hárommal általában nem sok gondunk akad, mivel lefoglalja őket a virtuális kis életük, vagy a két kamasz lány egymással fecseg, sétál, deszkázik, filmet néz, zenét hallgat, a legidősebb és egyben egyetlen fiú pedig bringázik vagy online számítógépes játékot játszik a barátaival. Általában jól elvannak, míg mi Enriquével egész délelőtt a konyhában főzőcskézünk, ugyanis egy héttagú családnak több órába telik elkészíteni még egy egyszerűbb ebédet is. Ezalatt a kicsik (6 és 3 évesek) is egészen jól eljátszanak egymással: zajonganak, rohangálnak, mint a forgószél és mindenféle játékkal játszanak. Igazából velük sincs sok gondunk, kivéve a legkisebbet, ő több segítséget igényel, hiszen most alakul nála a szobatisztaság, most tanul beszélni is. Viszont amiben csak képes rá, önálló és önellátó.  Összességében legfeljebb annyi a teendőnk, hogy folyamato...

 Ahogy nézelődök a nagyvilágban, egyre inkább megerősödik bennem a tudat, hogy az emberiség hiper gyorsan veszíti el az emberségét. Gyakorlatilag mindenki, aki olyan országban él, ahol van internet meg okostelefon, egy kattintással átköltözött egy online világba és ott éli a virtuális életét! Ha tök egyedül vagy, nincsenek szeretteid, sem háziállataid és így akarod leélni az életed, ez a szíved joga és azt csinálsz és akkor, amikor csak akarod. Viszont ha van valaki, akit szeretsz és együtt élsz vele, pláne, ha gyermeked/keitek van/nak, akkor komoly felelősséged is van és nem töltheted az életed egy nemlétező világban! Fogadok, fel sem tűnik, hogy net-és telefon függő vagy. Nem hiszel nekem? Akkor tedd le légyszi a telefonod és nézz szét az otthonodban! Kosz van és rendetlenség? A kutyád már fél órája kaparja az ajtót, hogy kimenne, de Te még megnéztél valamit gyorsan a neten? Uh, hogy megnőtt a gyereked! Hol voltál ezalatt?! Jah, hogy az állítólagos szerelmed még haza sem ért, ped...

 Sziasztok! Tudom, elég furcsa kérdés ez, és egészen biztos vagyok benne, hogy bárki, aki olvassa, rögtön rávágja az "igen"-t. Hát gondolkodjunk el rajta együtt, valóban így van-e! Egy valamit már az elején leszögeznék: az emberek java része nagyjából 12 éves kora óta (manapság akkor kezdenek el ezerrel kamaszodni a gyerekek) meg van róla győződve, hogy ő már felnőtt, sőt egyenesen tőle származik a spanyol viasz... Mert: -nyilván nem attól felnőtt valaki, hogy  (jó esetben) 16 évesen elvesztette a szüzességét. Lehet, hogy a többi 16 éves között ez menő volt meg szex is, de valóban szeretkezés? -attól érzed magad felnőttnek, hogy a 18.szülinapodon annyira készen voltál, hogy nem emlékszel a bulira? Sajna, az esetek döntő többségében már előtte is voltál ilyen állapotban. Ezt 35 évesen, 10 év házasság után, elváltan, két gyerek mellett is így gondolnád? -attól lettél felnőtt, hogy megházasodtál (először), otthont teremtettél és családot alapítottál? Igen, közelítünk, d...

  Sziasztok! 😍 S zombat van. Ilyenkor mindig a Kedvesemnél vagyunk. Ezen a hétvégén a nagylányom, Esmeralda is velünk jött. Ő általában a hétvégéket  Pesten tölti  az apjánál, amit meg is értek, de azért csütörtök esténként megkérdezem, nem akar-e velem jönni Enriquékhez vagy esetleg maradjunk otthon hármasban a kishúgával. Nagyjából havonta egyszer mégis engem választ.  Mivel Enrique késő este, 23 felé ér haza pénteken a melóból, ezért mi is csak pancsi után indulunk neki a nagyjából fél órás útnak. Hónapok óta sötétben vezetek, jó érzés, hogy felettünk a csillagos ég, körülöttünk a fekete semmi, előttünk csak az út egy része látszik. Nagyon intim ilyenkor a hangulat, néha zenét hallgatunk, máskor beszélgetünk. Esmeralda most szerelmes, és nagyon jól esik, hogy beavat a napi eseményekbe. Mivel még csak 11 éves, és ez az első igazi nagy szerelme, természetesen plátói dologról lehet csak szó, főleg, mivel a fiú már 15.  Ez a bensőséges közeg segít a megnyílásban...

 Sziasztok! :-) Ebben a cikkben brutál módon puffogni fogok, mert eddig, eddig, eddig vagyok! ;-) Bár nem hiszem, h Nektek ezzel újat mondanék, a szinglik és az exek meg úgysem olvassák ezt.... Vegyük egy átlagos napomat! Két lánykám van, Esmeralda 10 éves, Florecita pedig 20 hónapos. Természetesen, mint minden gyerek, ötször esznek naponta. Matematikailag leírva ez azt jelenti : napi egy bevásárlás, ötször terítek, ötször teszek ételt az asztalra, ötször takarítom le utánuk, a picit ötször mosdatom meg, egyszer főzök, ötször mosogatok. Napi kétszer takarítok, de jó hír! Csak egyszer kell porszívózni és felmosni! Viszont pelenkázni is legalább ötször. Szerencsém van, Florecita nagyon jó baba. De ha úgy alakul, akkor le kell zárnom a tűzhelyet és vele kell foglalkoznom. Természetesen általában remekül elvan magában - ennek pedig egy extra 40 percnyi takarítás az ára :-/ Akkor nézzük ezt klassz kis vírusos időszakot! Egyet tüsszent a gyerek - két hétre kiírja a doki. Se suli, se bölc...

Sziasztok! 😍 Ezt a cikket elsősorban azoknak írom, akik nemrég vesztették el a párjukat. A többiektől elnézést kérek, ha okoskodónak tűnök, nem célom megmondó embernek lenni, csak még keresem a hangom ebben a blogban. Azért azt szeretném leszögezni, hogy már maga a választott felület is mutatja, hogy ez egy nagyon szubjektív oldal, melyben a saját véleményemet és tapasztalataimat osztom meg Veletek és természetesen ugyanezt várom Tőletek is, ha van kedvetek megosztani velem/velünk.  Oké, én is tudom, mint minden kisgyerekes szülő, aki annyi mesét és annyiszor néz meg, hogy már a fülén jön ki (bevallom, én még mindig szeretem a meséket 😅 ), hogy a sztorik általában NEM a happy end-del kezdődnek.  De én már nem a depis-elkeseredett-kilátástalan szakaszban vagyok, azért írok blogot, hogy segíthessek azokon, akik még a takaró alatt kuksolva siratják magukat. Mert igenis eljön ez az idő is! Persze ezt csak azoknak sulykolom, akik nemrég váltak egyedülálló szülővé. A többiek már t...

Sziasztok!   😍 Sokat gondolkoztam azon, mivel kezdjem ezt a legelső cikket ezen az oldalon. Na jó, csak próbáltam gondolkozni rajta, de elég nehéz úgy, hogy közben egy pici lányka mászik bele az ölembe és nagyon akar valamit, miközben a "nagy" éppen haldoklik egy szimpla náthától 😕. Tudom, ez itt a bemutatkozás helye - lenne. De senkit sem szeretnék untatni. Pláne nem panaszkodni vagy sajnáltatni magam. A lényeg a lényeg : ha olvasod ezeket a sorokat, akkor nagy valószínűséggel egy cipőben járunk, függetlenül attól, hogyan jutottunk ide. Természetesen idővel mesélünk majd erről is, az enyém sem túl szép történet, kétszeresen sem az. Viszont azt gondolom, hogy nem kell leragadnunk a szomorú múltnál, hiszen túl vagyunk rajta (illetve ha konkrétan Te még nem, ne aggódj! mert igenis túl leszel rajta!) és eljött az ideje a felállásnak és továbblépésnek. Mert nem dőlt össze a világ azzal, ami történt, csak az álmainkat zúzta szét valaki, aki nagyon nem érdemelt meg minket és a g...