Happy End

Sziasztok! 😍

Ezt a cikket elsősorban azoknak írom, akik nemrég vesztették el a párjukat. A többiektől elnézést kérek, ha okoskodónak tűnök, nem célom megmondó embernek lenni, csak még keresem a hangom ebben a blogban. Azért azt szeretném leszögezni, hogy már maga a választott felület is mutatja, hogy ez egy nagyon szubjektív oldal, melyben a saját véleményemet és tapasztalataimat osztom meg Veletek és természetesen ugyanezt várom Tőletek is, ha van kedvetek megosztani velem/velünk. 

Oké, én is tudom, mint minden kisgyerekes szülő, aki annyi mesét és annyiszor néz meg, hogy már a fülén jön ki (bevallom, én még mindig szeretem a meséket 😅 ), hogy a sztorik általában NEM a happy end-del kezdődnek. 

De én már nem a depis-elkeseredett-kilátástalan szakaszban vagyok, azért írok blogot, hogy segíthessek azokon, akik még a takaró alatt kuksolva siratják magukat. Mert igenis eljön ez az idő is! Persze ezt csak azoknak sulykolom, akik nemrég váltak egyedülálló szülővé. A többiek már tudják. 

Hosszú az út a szétválástól az elfogadásig és továbblépésig. Hosszú és kemény. Itt szúrnám be a számomra legigazibb, örökzöld bölcsességet : az Idő mindent megold. Vagy így, vagy úgy, hosszabb vagy rövidebb idő alatt, de egyszer csak azt veszed észre, hogy könnyebb felkelni, könnyebb türelmesnek lenni, nem sugárzik belőled a harag, a bosszúvágy, a csalódottság, hogy nicsak! hiszen süt a Nap!, elkezdesz tervezgetni, megszokod, hogy mindig mindent egyedül csinálsz, belerázódsz az új élethelyzetbe, tudomásul veszed, hogy ez a hajó elment és rájössz : de hiszen képes vagyok erre egyedül is! Sőt, hiszen ez egy lehetőség új életet kezdeni! 

És akkor eljön az az idő is, amikor megbocsátasz : a világnak, hogy milyen igazságtalan az élet ; az exednek, aki milyen aljas volt és ami a legfontosabb : Önmagadnak. 

Amikor kialakul benned a harmónia, amikor már nem sajnálod, hanem újra ismerkedsz önmagaddal és megszereted az új énedet, amikor megbocsátod a gyermeke(i)dnek, hogy él(nek) (persze ez nem mindenkire igaz, de sokan a volt párjuk elleni haragjukat és keserűségüket kivetítik a gyerekekre is) akkor készen állsz egy új, egy igazi kapcsolatra, mert eleget voltál egyedül és meggyógyult a sebzett lelked. 

Na de ebben a korban, egy (el)válással a hátad mögött és x gyerekkel együtt ... hogyan? Honnan lehet leakasztani egy pasit, hogyan lehet egyáltalán ismerkedni, randizni, mikor van a reggeli kapkodás, suli-ovi-munkahely háromszög, utána munkahely-ovi-suli, bevásárlás, vacsi, takarítás, fürdetés és vééégreee! bealudni egy filmen jó korán, mert reggel kezdődik elölről ez az egész mókuskerék. 

Nekem bevált az online társkeresés. Találhatsz így barátot, barátnőt, randit, szeretőt, chat-partnert, sőt, komoly, akár házassággal végződő kapcsolatot is! Nem az ismerősöm ismerősének a szomszédjának a másodunokatesójától hallottam 😄. Saját tapasztalat. Ez a XXI.sz. egyik előnye és hátránya is egyben! 

Nem szeretném túl hosszúra nyújtani a cikkeimet,  ezért most gyorsan rövidre is zárom ezt a bejegyzést : igen, én így találtam meg Az Igazit! (pedig soha nem is hittem ebben, remélni meg végképp nem reménykedtem ilyesmiben 😅)