Anya 2.0.21

  Sziasztok! 😍 S zombat van. Ilyenkor mindig a Kedvesemnél vagyunk. Ezen a hétvégén a nagylányom, Esmeralda is velünk jött. Ő általában a hétvégéket  Pesten tölti  az apjánál, amit meg is értek, de azért csütörtök esténként megkérdezem, nem akar-e velem jönni Enriquékhez vagy esetleg maradjunk otthon hármasban a kishúgával. Nagyjából havonta egyszer mégis engem választ.  Mivel Enrique késő este, 23 felé ér haza pénteken a melóból, ezért mi is csak pancsi után indulunk neki a nagyjából fél órás útnak. Hónapok óta sötétben vezetek, jó érzés, hogy felettünk a csillagos ég, körülöttünk a fekete semmi, előttünk csak az út egy része látszik. Nagyon intim ilyenkor a hangulat, néha zenét hallgatunk, máskor beszélgetünk. Esmeralda most szerelmes, és nagyon jól esik, hogy beavat a napi eseményekbe. Mivel még csak 11 éves, és ez az első igazi nagy szerelme, természetesen plátói dologról lehet csak szó, főleg, mivel a fiú már 15.  Ez a bensőséges közeg segít a megnyílásban...

 Sziasztok! :-) Ebben a cikkben brutál módon puffogni fogok, mert eddig, eddig, eddig vagyok! ;-) Bár nem hiszem, h Nektek ezzel újat mondanék, a szinglik és az exek meg úgysem olvassák ezt.... Vegyük egy átlagos napomat! Két lánykám van, Esmeralda 10 éves, Florecita pedig 20 hónapos. Természetesen, mint minden gyerek, ötször esznek naponta. Matematikailag leírva ez azt jelenti : napi egy bevásárlás, ötször terítek, ötször teszek ételt az asztalra, ötször takarítom le utánuk, a picit ötször mosdatom meg, egyszer főzök, ötször mosogatok. Napi kétszer takarítok, de jó hír! Csak egyszer kell porszívózni és felmosni! Viszont pelenkázni is legalább ötször. Szerencsém van, Florecita nagyon jó baba. De ha úgy alakul, akkor le kell zárnom a tűzhelyet és vele kell foglalkoznom. Természetesen általában remekül elvan magában - ennek pedig egy extra 40 percnyi takarítás az ára :-/ Akkor nézzük ezt klassz kis vírusos időszakot! Egyet tüsszent a gyerek - két hétre kiírja a doki. Se suli, se bölc...

Sziasztok! 😍 Ezt a cikket elsősorban azoknak írom, akik nemrég vesztették el a párjukat. A többiektől elnézést kérek, ha okoskodónak tűnök, nem célom megmondó embernek lenni, csak még keresem a hangom ebben a blogban. Azért azt szeretném leszögezni, hogy már maga a választott felület is mutatja, hogy ez egy nagyon szubjektív oldal, melyben a saját véleményemet és tapasztalataimat osztom meg Veletek és természetesen ugyanezt várom Tőletek is, ha van kedvetek megosztani velem/velünk.  Oké, én is tudom, mint minden kisgyerekes szülő, aki annyi mesét és annyiszor néz meg, hogy már a fülén jön ki (bevallom, én még mindig szeretem a meséket 😅 ), hogy a sztorik általában NEM a happy end-del kezdődnek.  De én már nem a depis-elkeseredett-kilátástalan szakaszban vagyok, azért írok blogot, hogy segíthessek azokon, akik még a takaró alatt kuksolva siratják magukat. Mert igenis eljön ez az idő is! Persze ezt csak azoknak sulykolom, akik nemrég váltak egyedülálló szülővé. A többiek már t...

Sziasztok!   😍 Sokat gondolkoztam azon, mivel kezdjem ezt a legelső cikket ezen az oldalon. Na jó, csak próbáltam gondolkozni rajta, de elég nehéz úgy, hogy közben egy pici lányka mászik bele az ölembe és nagyon akar valamit, miközben a "nagy" éppen haldoklik egy szimpla náthától 😕. Tudom, ez itt a bemutatkozás helye - lenne. De senkit sem szeretnék untatni. Pláne nem panaszkodni vagy sajnáltatni magam. A lényeg a lényeg : ha olvasod ezeket a sorokat, akkor nagy valószínűséggel egy cipőben járunk, függetlenül attól, hogyan jutottunk ide. Természetesen idővel mesélünk majd erről is, az enyém sem túl szép történet, kétszeresen sem az. Viszont azt gondolom, hogy nem kell leragadnunk a szomorú múltnál, hiszen túl vagyunk rajta (illetve ha konkrétan Te még nem, ne aggódj! mert igenis túl leszel rajta!) és eljött az ideje a felállásnak és továbblépésnek. Mert nem dőlt össze a világ azzal, ami történt, csak az álmainkat zúzta szét valaki, aki nagyon nem érdemelt meg minket és a g...