Virtuális "valóság"

 Ahogy nézelődök a nagyvilágban, egyre inkább megerősödik bennem a tudat, hogy az emberiség hiper gyorsan veszíti el az emberségét. Gyakorlatilag mindenki, aki olyan országban él, ahol van internet meg okostelefon, egy kattintással átköltözött egy online világba és ott éli a virtuális életét!

Ha tök egyedül vagy, nincsenek szeretteid, sem háziállataid és így akarod leélni az életed, ez a szíved joga és azt csinálsz és akkor, amikor csak akarod.

Viszont ha van valaki, akit szeretsz és együtt élsz vele, pláne, ha gyermeked/keitek van/nak, akkor komoly felelősséged is van és nem töltheted az életed egy nemlétező világban! Fogadok, fel sem tűnik, hogy net-és telefon függő vagy. Nem hiszel nekem? Akkor tedd le légyszi a telefonod és nézz szét az otthonodban! Kosz van és rendetlenség? A kutyád már fél órája kaparja az ajtót, hogy kimenne, de Te még megnéztél valamit gyorsan a neten? Uh, hogy megnőtt a gyereked! Hol voltál ezalatt?! Jah, hogy az állítólagos szerelmed még haza sem ért, pedig rég lejárt a munkaideje (lehet, elege van belőle, hogy nem foglalkozol semmivel, csak a telefonos "barátaiddal" - akikkel valószínűleg élőben még nem is taliztál, de többet tudsz egy átlagos reggelükről, mint a saját társadéról...) és valaki mással tölti az estét és Neked még fel sem tűnt, hogy ez hetek óta így van. Vagy otthon van, ő is lehajtott fejjel bújja a telefonját, mert meg van róla győződve, hogy az ő dolga sokkal fontosabb, mint bárkié, viszont nem az ő dolga kitakarítani, vacsit tenni az asztalra és megfürdetni, ágyba dugni a gyerkőcöket. 

Tudod, mi a legszomorúbb ebben? Hogy direkt nem írtam, nem írhattam olyat, hogy a férjedről van szó... mert lehet, nem is házasodtatok össze (ami egyébként nem is létfontosságú, de miután az első "férjem" amiatt, mert nem volt papírunk a 13 együtt töltött évről - két közös gyermek...-, a magyar jogszabályoknak köszönhetően teljesen kisemmizett, sőt még egy lakáshitelt is a nyakamban hagyott, holott a lakást már rég eladta...szóval lehet, hogy két embert nem egy papír tart össze, de egyrészt szép gesztus egy esküvő életed szerelme felé, másrészt a válás során nem mindegy, hogy elfeleztek-e mindent, amit közösen szereztetek vagy szó szerint a gyerekekkel utcára kerülsz. ) és mert lehet, hogy éppen egy feleségről van szó! Mert az a szomorú tapasztalatom, hogy már a nők is besokalltak és feladták. Már nem kívánnak sem háziasszonyok, sem feleségek, sem anyák lenni. Egy kattintással rájöttek, hogy minek szívjanak tök egyedül, míg a párjuk élvezi az életet, ők is beléptek inkább a virtuális kis világukba és nem csak kulcsra zárták a kapuját, de jó messzire el is hajították azt a kulcsot.

Aham, mindenki megteheti, hiszen van korlátlan mobilnet...csakhogy. Még egyszer kérlek, tedd le a telefonod és nézz körül! Ezt nevezed boldogságnak? Milyen gyakran mosolyogsz vagy nevetsz egy jót? Mikor beszélgettél utoljára a pároddal anélkül, hogy egyikőtök kezében sem volt ott a telefon? És mikor beszélgettél utoljára a gyermekeiddel? Tudod egyáltalán, milyen magányosak nélkületek? Anya és apa nélkül? Tudod, mennyit ártasz nekik, ha inkább mindent megveszel, amit kérnek és hagyod őket korlátlanul netezni, csak hogy nyugtod legyen tőlük? Tudod egyáltalán, hogyan viselkednek a neten? Vagy Te magad tudod, hogy ott is embernek kéne maradni?! Megtanítottad erre a gyermekeid is? 

Amikor gyerek voltál, más volt még a világ. Lehet, fel sem tűnt, a szüleid mennyit gürcölnek érted. Úgy élted meg, hogy mindig piszkáltak a házimunka és a tanulás miatt. Ezért te azt tanultad ebből, hogy direkt nem ilyen szülő leszel. Belegondoltál már abba, hogy nem minden ósdi szar, amit a XX.században, az internet előtti világban éltél át?! Jó esetben te is egész nap gürcölsz, csak mivel totál elkényezteted és kíméled a gyereked, lassan beleszakadsz, a gyereked meg mérhetetlenül önző, követelőző és a jegyei sem túl jók. Rossz esetben ezeket a dolgokat észre sem veszed és meg sem csinálod, mert elnyelt az internet NEM LÉTEZŐ világa...

Kedves szülőtársaim! Ha így nevelitek (ez nem is nevelés, ez leszarás és önzőség) a gyerekeiteket, teljesen önállótlanok lesznek és életetek végéig gondoskodhattok róluk mindenféle köszönet nélkül. Az új generáció, aki így nevelkedik, embertelen lesz. És a legszebb az egészben: egyedül, magányosan, kisemmizve szenderültök át a túlvilágra. A gyereketeknek az életetek és a halálotok is csak annyit fog számítani, hogy ebből mennyi pénzt nyer.

Így képzelted el a családi boldogságot? Hogy mindenki a telefonjába hajtja a fejét és még egymáshoz sem szóltok egész este, órákon keresztül? Mert fogadni mernék, nem így, hanem sok közös játékkal, sétával, utazással, kirándulásokkal képzelted el. Csupa olyan dologgal, amit együtt, közösen csináltok, élveztek, éltek át.

Mikor szeretkeztél utoljára a pároddal? Ha tippelhetek: egymásnak háttal szoktatok elaludni, telefonnal a kezetekben... 

Boldog vagy így? Szerinted boldog a párod és a gyermeked?